 |
| Semmi nem történik véletlenül, és nagyon tudatosan kell látni a célt, ami bármikor valósággá válhat. |
Bogi
Hangos zajtól nyögve az oldalamra fordultam, vakon tapogatóztam a hangforrásához, és levertem azt. Az órám hangos csörömpöléssel koppant a fa padlón. Nyugodt szívvel felsóhajtva temettem vissza a fejecskémet a párnába, mikor a telefonom kezdte el a sipítozást.
Nyögve tornáztam fel ültembe magam és csak néztem ki a fejemből. Mobilomért nyúltam és a fülemhez helyeztem.
- Jó reggelt! - rikkantotta a telefonba Vivien. - Remélem úton vagy a repülőtérre mert egy óra múlva indul a gépünk Japánba - Mikor elért a tudatomig, hogy mit is mond ki ugrottam az ágyból.
Basszus!
- A francba! A francba! - kiáltottam a fürdőbe rohanva majdnem át esve az egyik bőröndön.
- Nem hiszem el, Bogi, megint el aludtál - nyafogott barátnőm, amolyan olyan szerencsétlen vagy modorban. - Fél óra múlva legyél itt! - morogta és bontotta a vonalat. Igen, épp szerencsétlen hülyét csinálok magamból. Már megint.
Mint mindig. Nyögve tápászkodok fel.
Hajamat fésülve a taxit hívtam, alig tíz percem van, hogy elkészüljek.
Ezen tűnődve a tükörbe nézek, sápadtnak látszik az arcom. Mosolyt erőltettek az arcomra. Vivien ruhái sokkal menőbbek az enyémeknél. Ami most van rajtam egy fekete divatosnak nem mondható felső, és egy eléggé kopott farmer. Semmi szexis nincs bennem.
Örömmel hallom meg a taxim dudálását. Felkapom a bőröndömet meg a kulcsomat. Kilépek, és az jut eszembe, hogy mi fog vissza húzni Magyarországra, hogy ott tudjam hagyni Japánt.
Örömmel hallom meg a taxim dudálását. Felkapom a bőröndömet meg a kulcsomat. Kilépek, és az jut eszembe, hogy mi fog vissza húzni Magyarországra, hogy ott tudjam hagyni Japánt.
Az ég világon senki nem várna haza.
A szüleim meghaltak mikor még kicsi voltam, a nagymamám nevelt fel, őt egy éve vesztettem el.
Mosolyogva gondolok az emlékére, ha ő nem lett volna ez a nap nem történik meg.
Mennyire hiányzik.
A taxis ismét dudált, nagy léptekkel robogok a kocsihoz, nyögve pattanok be hátsó ülésre, a bőröndömet magam mellé helyeztem.
Tisztában vagyok vele, ahogy elindultunk, hogy életem egyik legnagyobb kalandját fogom megélni.
Vivien
Kezdtem elveszíteni a türelmemet. Bogira várakozni olyan volt, mint egy lajhárt nézni, ahogy mászik fel a fára, unalmas és idegőrlő. Bőröndömért nyúltam, mikor egy kezet éreztem meg a vállamon, hátra fordulva Tamás kedves lágy mosolygós arcát pillantottam meg.
- Szia, te, hogy-hogy itt vagy? - kérdeztem vigyorogva, közben idegesen az órára néztem 20 perc múlva fel száll a gépünk Bogi meg sehol.
- Elakartam köszöni tőletek - Ott állok Tamás előtt és merőn bámulom. Tisztában voltam vele, hogy mit csinálok, de ebben a pillanatban nem érdekelt, ahogy az sem, hogy Tamás csakis Bogi miatt jött ki a reptérre. Holott Bogiban semmi nincs, ami bennem meg van. Mindig elértem, amit akartam és olyan nagyon nem kellett küzdenem érte. Csokoládé barna szemei a repülőteret mustrálta. Fél hosszú fekete fürtjei összekuszálódva meredeztek. Markáns arcán két napos borosta. Szívdöglesztően festett.
Kezdte szúrni az oldalam, hogy mit lát Bogiban, abban a lányban, aki még a levegőben is megbotlik.
Kezdte szúrni az oldalam, hogy mit lát Bogiban, abban a lányban, aki még a levegőben is megbotlik.
Istenem! Kész lúzer a barátnőm.
- Bogi még nem érkezett meg - mondtam fanyarul, miközben körül pásztáztam a repteret, a kelekótya barátnőmet keresve a szememmel.
Tamás csak bólintva nézet rám.
- Folyton késik - vigyorgott.
Üres az agyam.
Ennek a jóképű srác mit eszik Bogin? De most komolyan?!
- Öhm, Tamás... - egy pillanatra elhallgatok. - Mit kedvelsz Bogin?
Ellépek mellőle, hogy képes legyek gondolkodni, és felvenni a legjobb barátnő álcát.
- Azt, hogy olyan természetes, jó szándékú. Ő nem az a lány, aki megjátssza magát. Ő nem a pénzre jön, egyszerűen bájosan kelekótya.
Zavaromban vihogok. Ő pedig fürkészően figyel. Rémes. Maga a hasonlat is rémes.
Mielőtt bármit is mondhattam volna Bogi futva jelent meg fülig érő szájjal.
- Sziasztok! - rikkantotta, mire minden fej felénk fordult. Ahogy megpillantotta Tamást kérdőn rám pislantott. Unottan megvontam a vállam.
Bogival óvodás korunkban találkoztunk először, akkor is kelekótya volt, ahogy most is. Már akkor fel ismertem benne azt az erős lányt, aki én soha nem lehettek. Bármit is csinált - bármit is tett mindenki imádta, ahogy én is imádtam, mostanság inkább teher a számomra. Általánosban külön osztályba raktak minket, azt hittem akkor, hogy Boginak lesz a legnehezebb beilleszkedni, de tévedtem. Első nap már az új barátait mutatta be nekem. És ez folytatódott a gimiben is. Valahogy mindig megszerették az emberek.
Attól kezdve gyűlöltem őt. Valahogy ő hamarabb elérte azokat az álmokat, amikért nekem küzdenem kellett. A gimiben még a méhkirálynő a barátja volt, ahogy most is. Anasztázia maga volt a gimnázium krémje, és mégis én helyettem Bogit választotta barátjának.
Annyira gyűlöltem, de közben szerettem is, hogy már összezavarodtam az érzéseimen.
- Szia, Tamás eljöttél elköszöni, csak két hónapot leszünk Japánban - motyogta Bogi szemlesütve, de le olvastam rajta, hogy inkább kerülni akarná Tamással való társalgást.
- Hát nekünk sietnünk kell, szia Tamás! - ragadtam meg Bogi kezét, gyors puszit nyomta Tamás arcára, és robogtam Bogival a nyomomban, mielőtt Tamás bármit is mondhatott volna.
Mi a franc ütött belém?
Már általános óta szerelmes vagyok Tamásba, de ő mindig Bogit vette észre.
Tisztában vagyok vele, hogy nem barátnőként viselkedek, de Bogi annyi mindent tönkre tett, hogy itt az ideje bosszút állnom.
És ez a bosszúm Japánban fog beteljesülni.
Bogi
Kóválygott a fejem, de isteni a buli. Fogalmam sem sincs, hogy mennyit ittam, csak annyit tudok, hogy istenien érzem magam. Magasra emeltem a kezeimet, a zenére ringatom, mikor belém jöttek oldalról.
- Hé! Nem tudsz figyelni! - szóltam a magas srácra, aki lenézően mustrált végig. Telt izgató szája fanyar mosolyra húzódott. Ő volt a lélegzetelállítóbb pasi Japán pasi, akit eddig láttam. A húszas éveiben járhatott, magas, és olyan az alakja van, mint egy focistának, bizonyára gyúrni jár. Erősek a karjai, valahogy azokba a karokba úgy bele simulnék.
Tetőtől talpig feketét visel, mintha temetésen lenne.
Te jó ég, de vonzó!
Félhosszú fekete haja van, markáns, tökéletes kisfiús arcvonással.
- Hé, Jin! - az fickó elfordult tőlem, és a hang irányába tekintett, egy szép lány integetett felé, körülötte további lányok várták.
Most már kezd derengeni. Ez a fickó itt a nagy kutya, a lányok bálványa vagy mi.
6 órával előtte
A hotel szobába lépve azonnal az ágyamra telepedek le. Aludni akartam, Vivientől nem bírtam aludni a gépen. A folytonos lezuhan a gép ijedelmétől a falra tudtam volna mászni.
- Úristen! Ez komoly? - kérdi Vivien végig fordulva nem éppen gazdag szállásunkon, de annyi pénzből, amit összegyűjtöttem és, amit a nagymamámtól kaptam két hónapra csak erre futotta.
Majdnem elnevettem magam. Istenem most is olyan, mint egy hercegnő.
- Igen, sajnos halál komoly - felelek, és elpirulok, mikor Vivien a szó-szoros értelmében levesz mindent magáról. És ott állt előttem anyaszült meztelenül. - Te most mit csinálsz? - kérdeztem értetlenül, mire halál komolyan válaszol.
- Át öltözök, buliba akarok menni - válaszolta a bőröndjébe kotorászva, és sikkantva elő rántott egy drága fehér ruhát, és bevonult a fürdőbe.
Tökéletes alakján megcsillant a lámpa fénye.
Magam elé révedek, hát első nap nem éppen bulizni akartam elmenni, hanem körbe sétálni a várost. Az álmom városát.
- Haladj, Bogi miattad nem hagyok ki egyetlen bulit sem! - ordította a fürdőből, mire nyögve feltápászkodok. A táskámhoz lépve bele túrok semmi izgató dolgot nem raktam el.
Leginkább hétköznapi ruhák és könyvek hevertek a bőröndömben. - Így sose fogsz elkészülni.
- Azt hiszem így megyek - mondtam összekulcsolt kézzel. Vivien gúnyosan elhúzta a száját, ilyenkor úgy olvasnék az agyában, hogy mit gondol rólam.
- Felőlem - vonta meg a vállát unottan. Táskáját felkapva az ajtóhoz lép, én követtem az utca forgatagába.
Vigyorogva néztem körbe Tokió fényeit, Vivien morcosan kiabált utánam, hogy haladjak már. Nyaralni jöttünk ide, nem azonnal bulizni.- morogtam gondolatban.
Az első puccos bárba tértünk be.
- Mit iszol? - kérdezte.
- Te is tudod, hogy nem iszok.
- Istenem, csak most az egyszer elengedhetnéd magad - mondta, a pultostól két koktélt kért. Tánc parketten tombolt a tömeg. Én körbe kémleltem a helyett, hátha találok valami sarkot, ahol olvashatok. Vivien a táncparkettre húzott, mire nyögve álltam ott, miközben a barátnőm és a többi ember táncolt.
Kilógtam a sorból, de ez a mai világban nem annyira megvetendő, vagy igen?
Kóválygott a fejem, de isteni a buli. Fogalmam sem sincs, hogy mennyit ittam, csak annyit tudok, hogy istenien érzem magam. Magasra emeltem a kezeimet, a zenére ringatom, mikor belém jöttek oldalról.
- Hé! Nem tudsz figyelni! - szóltam a magas srácra, aki lenézően mustrált végig. Telt izgató szája fanyar mosolyra húzódott. Ő volt a lélegzetelállítóbb pasi Japán pasi, akit eddig láttam. A húszas éveiben járhatott, magas, és olyan az alakja van, mint egy focistának, bizonyára gyúrni jár. Erősek a karjai, valahogy azokba a karokba úgy bele simulnék.
Tetőtől talpig feketét visel, mintha temetésen lenne.
Te jó ég, de vonzó!
Félhosszú fekete haja van, markáns, tökéletes kisfiús arcvonással.
- Hé, Jin! - az fickó elfordult tőlem, és a hang irányába tekintett, egy szép lány integetett felé, körülötte további lányok várták.
Most már kezd derengeni. Ez a fickó itt a nagy kutya, a lányok bálványa vagy mi.
Vivient kerestem a szememmel, de nem látom a szőke haját a tömegben, biztos ki ment a mosdóba.
Mikor a mosdóba sem találtam, csörgetni kezdtem, de csak a hangpostája jelentkezett.
Morogva trappoltam vissza a táncoló tömeghez.
Idegesen a számat kezdtem rágcsálni, miközben a mobilomat szuggeráltam. Ez nem vall Vivienre, hogy szó nélkül csak lelép.
Kilógtam a sorból, de ez a mai világban nem annyira megvetendő, vagy igen?
Kóválygott a fejem, de isteni a buli. Fogalmam sem sincs, hogy mennyit ittam, csak annyit tudok, hogy istenien érzem magam. Magasra emeltem a kezeimet, a zenére ringatom, mikor belém jöttek oldalról.
- Hé! Nem tudsz figyelni! - szóltam a magas srácra, aki lenézően mustrált végig. Telt izgató szája fanyar mosolyra húzódott. Ő volt a lélegzetelállítóbb pasi Japán pasi, akit eddig láttam. A húszas éveiben járhatott, magas, és olyan az alakja van, mint egy focistának, bizonyára gyúrni jár. Erősek a karjai, valahogy azokba a karokba úgy bele simulnék.
Tetőtől talpig feketét visel, mintha temetésen lenne.
Te jó ég, de vonzó!
Félhosszú fekete haja van, markáns, tökéletes kisfiús arcvonással.
- Hé, Jin! - az fickó elfordult tőlem, és a hang irányába tekintett, egy szép lány integetett felé, körülötte további lányok várták.
Most már kezd derengeni. Ez a fickó itt a nagy kutya, a lányok bálványa vagy mi.
Vivient kerestem a szememmel, de nem látom a szőke haját a tömegben, biztos ki ment a mosdóba.
Mikor a mosdóba sem találtam, csörgetni kezdtem, de csak a hangpostája jelentkezett.
Morogva trappoltam vissza a táncoló tömeghez.
Idegesen a számat kezdtem rágcsálni, miközben a mobilomat szuggeráltam. Ez nem vall Vivienre, hogy szó nélkül csak lelép.
