Előszó

Sziasztok! Megérkeztem egy új történettel, ami sokáig a fejemben motoszkált. És, amit egyszer már meg írtam, de eddig a fiókban porosodott. :)

Jó olvasást hozzá. 

Lightning...

A jó álomhoz az kell, hogy a kétségek elüljenek és a remény virágozzon.

Bogi

Kicsit kóválygott a fejem, de jó volt a kedvem. A gyomrom remegett belül, a szívem vadul dobolt a mellkasomban. El sem tudtam képzelni, hogy sikerülni fog el érni az álmomat. Ugrálni lett volna kedvem, mosolyom levakarhatatlanul ragyogott az arcomon. 

- Bogi itt vagy? - bukkant fel a szobám ajtajában Vivien szöszi feje. Mint mindig búskomorság telepedett az arcára. - Hát sikerült - tárta szét a karjait, mire vigyorogva bólintva felpillantottam a jegyzeteimről. Vivien furán bámult rám, ahogy az asztalomat mustrálta. - Te tényleg mindent becsomagolt egy nejlon zacskóba? - kérdezte értetlenül. 

- Igen, így nem sérülnek meg. 

- Te tényleg fura vagy - rám néz, és szélesen mosolyog. - Na, megyek vár rám egy bőrönd, amibe bele kell pakolnom a ruháimat - mondta savanyúan, mintha semmi kedve nem lenne velem jönni. - Szia, akkor holnap hajnalban találkozunk - köszönt el behajtva maga mögött behajtva az ajtót. 

Szerintem zseniális ötlet volt, hogy a nyári munkából összeszedett pénzemet félre téve egy álom utazásra költsem, amire gyerekként vágytam. 

Japán volt az én elérhetetlennek tűnő álmom. 

De most meg fog valósulni.
 Péntek este van, holnap pedig az utazás. 

Szeretném azt gondolni, hogy annyi a bajom, hogy izgulok, de tudom, hogy több annál.

Az a hülye beszélgetés Tamással. 

Tamás a neked való álompasi. - hallom a fejemben Vivien hangját. 

Nagyot sóhajtok. Mennyire nincs igaza, ha jobban megismerné Tamást, rá jönne minden lány, aki olvad tőle, hogy mekkora paraszt. 

Minél jobban figyelem, ahogy beszél egyre jobban viszolygok tőle, csak megjátssza, hogy jó fiú.  

Olyan szorosan húzom a hajamra a gumit, hogy könnybe lábad a szemem, és a hajamat is meghúzom. Belenézek a tükörbe, miért nem vagyok olyan lány, aki egyszer-egyszer ebben az életben találkozna egy rendes fiúval. És végre úgy isten igazából szerelmes lennék. 

Nagyot sóhajtok az ágyamra rogyok, egy ideig magam elé révedek, majd felugrok. 

- SIKERÜLT! - kiáltottam boldogan. 

Talán még sem vagyok olyan szerencsétlen.